Mivel a terepen elmulasztottam jegyzőkönyvezni az eseményeket, a történések sorrendje és az azokban résztvevők személyazonossága esetleges.


Hónapok óta tartó várakozás után el sem tudtam hinni, hogy a pályán vagyok.

Körülöttem az aznapi pályaépítés romjai, egy kis lánggal égő tűz és jó barátok hálózsákos testei hevertek, fölöttem pedig öt zászló lengedezett. Baromi szívesen pihentem volna én is, de virrasztottam tovább, mert vártam a csapatom, a Szerbiából érkező ODA 021et (akik kiegészültek két bolgár légióssal). A minibusz-kölcsönzőjüknek hála csak órákkal később tudtak útra kelni a tervezett időponthoz képest, és a GPSük is elromlott, szóval nagyon örültem a hajnali egykor a fejem mellett lassító dísztárcsának. „ZDRAVOOOO GODOT, hova parkolhatunk?” harsogtak mindannyian az ablakból.

A parkolás után kiáramlott a nép a két kisbuszból, és határtalan (és nagyon hangos) jókedvvel köszöntöttek minden ébren levő és alvó embert. Miután mindenki megölelt mindenki...

[ Continued ]

Napvilágot láttak a kólától gőzős amerikaiak aljas írásai a honvédő csatánkról, amit az agresszorokkal vívtunk. Mint a túlélők egyike, kötelességemnek érzem leírni az igazságot. Elvtársam és hű bajtársam majd eljuttatja az írásom mindenhova és így lelepleződik a nyugati hatalmak árulása!

Kezdem ott, hogy a komám Shadowics hívott reggel, hogy menjek át hozzá megünnepelni a születésnapját. Vittem is magammal egy üveg jófajta pálinkát, bár a komám születésnapjáig még várni kellett volna néhány hónapot, de ki törődik az apró részletekkel. Manapság már minden megesik, így vittem magammal a vadászpuskámat is, meg a föld-levegő rakétámat ugyebár ki tudhatja mivel találkozik az ember. Hát ahogy ballagok szép kényelmesen át az erdőn, furcsa zúgásra leszek figyelmes. A jó szememnek köszönhetően azonnal észrevettem, hogy egy nagy bombázó tart éppen a laktanya felé és biztos a születésnapi ünnepségre összegyűlt békés civileket akarják lebombázni ezek a gonosz nyugati barbárok. Gyorsan lekaptam a vállam...

[ Continued ]

2010.február 7-e, kellemes nap volt, egy teherszállító gépen utaztam szabadságra hazafelé, kényelmesen elhelyezkedtem és alváshoz készülődtem, mikor valaki elkezdett kiabálni a gépen. –B@ssz@ meg, bemértek minket! Rakéta!
A pilóta azonnal közölte rádión a tényeket és a pozíciónkat a központtal, velünk meg azt, hogy készüljünk az ugrásra, nincsen sok esélyünk lelépni, túl közelről lőtték ki ránk.
Kisebbfajta káosz alakult ki a gépen, miközben magamra vettem az ernyőt, egy kisebb hátizsákot is felkaptam a földről és egy térképet az egyik pultról.
A pilóta kiabált: Ugrás! Kifelé! Nem sok időnk maradt!
Kiugrottam a gépből, már nyitott ernyővel ereszkedtem, lefelé amikor a rakéta becsapódott, a robbanás hatalmas volt, nem tudtam, hogy hányunknak sikerült kiugrani.
Még fentről körülnéztem amilyen alaposan csak tudtam, próbáltam betájolni, hogy hol lehetünk. Szinte mindent hó borított alattunk, hegyek, egy fennsík, egy patak és egy vasútvonal, ez is valami, ez alapján már menni fog.

Földet érés...

[ Continued ]

C-5 Galaxy
Nehéz szállító repülőgép
Személyzet: 7+1 fő(Radírpók pilóta, Gagyimami másodpilóta, Godot és Redbo fedélzeti mérnökök, Tyutyu, Galalay, Tüske rakodótisztek, 1 fő titkos megbízatással „vendégülésen”)

RadirPók pilóta vallomásából:

Akárki akármit mond is, nem az én hibám volt. A szerbek ezt piszkosul jól megcsinálták. Az egyik pillanatban még a levegőben repülsz, a következőben pedig vészjelző szirénák vonyítanak, a műszerek megvadulnak, a gép hátulja eltűnik egy tűzgolyóban, vadul rángatod az övet a pilótaülésben, imádkozol, hogy eljuss az ajtóig, és az a bizonyos vicc az ejtőernyőről és a porral oltóról hirtelen már nem is tűnik olyan jónak…

Arccal érkeztem a hóba, de szerencsére senki sem látta. Letéptem magamról az ejtőernyő zsinórjait, és körbenéztem: Gagyimami, Galalay, Tyutyu a közelben ért földet, de a többieket sehol sem láttam. Sebaj, négy a nyolcból nem is rossz arány. Rövid e...

[ Continued ]

Milsim fegyver nélkül







[ Continued ]